Melyik a legjobb a legjobb karate stílus, melyik a legjobb harcművészet, melyik a legjobb…?
Miért kellene nekünk a legjobb, miért nem érjük be az elég jóval, merül fel a kérdés, avagy miért nem tanuljuk meg inkább mindenben megtalálni és kimazsolázni a „jó” morzsáit  ahelyett, hogy a nemlétező tökéletest várjuk, sok esetben tétlenül?
A harc szempontjából az a jó rendszer, amivel túl tudunk élni. Élet-halál kérdésekben  mindig az élet a „jobb”, tehát az rendszer jobb, ami erre tanít. Az, hogy ezt karaténak, kung-fu nak vagy viadalnak hívjuk az leginkább nyelvjárás kérdése. A „karate” stílusok igazából oktatási módszerek, rendszerek, egyszerűen máshogy közelítik meg ugyanazt a célt. Vannak akik a kis távolsággal kezdenek, vannak akik nagyobb távolsággal, vannak akik fognak s vannak akik pont nem akarnak fogni…s így tovább.
A lényeg ugyanaz kell legyen, az emberi testből, annak adottságaiból, az adott ember lelki és szellemi állapotából kell kihozni -minden nap- a maximumot. Ha elfogadjuk, hogy a lényeg ugyanaz, akkor nem a különbségekre kell figyelni, hanem az azonosságokra és az eltérések/különbségek okaira, azok mélyebb megértésére. Érdemes ezt a szemléletet az „életben” is használni s az emberekben is a közös vágyakat, célokat, akaratot keresni, s csak ezután, ezeket megértve keresni a különbségeket és azok mélyebb okait. Marketing szempontból az érdekes ami megkülönböztet, ami egyedivé tesz, az ember szempontjából  az értékes ami közös, vagy közös lehet.
A lényeg úgyis a gyakorlás útján csapódik majd le bennünk és működik majd úgy, ahogy működtetjük. Nem az tehát az elsődleges  kérdés, hogy ki milyen iskolában tanult, hanem az, hogy ki mivé vált ezáltal, s ki mire lesz képes.
Ez Az.

©️2026 – Herczeg Balázs