A karate nem klasszikus csapatsport, a gyakorlás legtöbbször egyedül (kihon-kata), vagy párokban (kumite) történik, ezzel szemben a gyakorlás helyszíne az edzőterem (dojo) mégis egyfajta közösségi tér, ahol sokféleképpen hatunk egymásra, s ez az egymásra hatás bizony fontos értékek közvetítője.

Sokféleség

Egy karate csapat eltérő korú, szociális hétterű, végzettségű, érdeklődésű körű, identitású és akár eltérő politikai nézetű emberek gyűjtőhelye, ahol a karate gyakorlás szeretete és a közös értékekhez való ragaszkodás, alkalmazkodásra, egymást elfogadására, megértésére ösztönzi a tagokat. Nyilván kialakul egy közös értékhalmaz, de ezek általában közös belső emberi értékekre mutatnak, mintsem egyéni sajátosságokra, kimagasló egyénekre.

Egyformaság

A karate ruha fehér, s egyformán fehér. Szimbóluma a tisztaságnak, s annak is, hogy a dojóban mind egyenlőek, pusztán karate gyakorlók, tanulók vagyunk.

Az idő

A karate gyakorlás nagyon hosszú út, emiatt a csapaton belüli kapcsolatok is hosszabb távra rendezkednek be, a hosszú együttélés nagyobb odafigyelést igényel, s bizony sokkal alaposabban megismerjük egymás erősségeit és gyengeségeit is. A hosszú út alatt látjuk egymást felnőni, összetörni, felállni, házasodni, elválni, elbukni és sikerekben fürdőzni is. Egy idő után elveszik a tere a játszmáknak és őszintén tudunk fordulni egymás felé.

Család

A karate csapat nyilván nem “család” a szó szoros értelmében, de egy hely, ahol elfogadnak, ahol te lehetsz ,ahol mindig szívesen látnak, sőt várnak is hetente egyszer/kétszer, ahol nem kell másnak látszanod, ahol csak azt várják tőled, hogy tedd, amit tenned kell és légy az aki.

Bízom benne, hogy minden csapat ilyen, a mienk biztos…sokan több évtizede gyakorlunk együtt minden héten…jó ide tartozni ! Osu !

©️2026 – Herczeg Balázs 

A zen buddhizmus és a karate gyakorlása között sok a közös. Az egyik ilyen, hogy elsősorban nem verbális úton, tanokon,  bölcs tanításokon és sok beszélgetésen keresztül haled előre az ember, sokkal inkább a gyakorlás és a gyakorlás során szerzett tapasztalatokon keresztül. Nagyon nem mindegy azonban, hogy mi vezet minket a gyakorlás során, ez ugyanis meghatározza mind a tapasztalást, mind annak lehetséges megértést, s egyben kijelöli a gyakorló útját is.

A mushotoku nagyjából azt jelenti „érdek nélküliség”, vagyis egyfajta „nem keresni/ várni semmit” állapot, ami fogalmi szinten érthető, azonban bármilyen gyakorlás kontextusában már nehezebben értelmezhető.
A modern sporttudomány, menedzsment, vállalatvezetés és szinte bármi a mushotoku  gondolatra nagyjából merőleges. Az életünk legtöbb tevékenységét majdnem minden esetben valamilyen kézzelfogható érdek, vagy cél eléréséért történik -legyen az „pénz, siker, csillogás”, vágy, eredmény vagy elismerés.
Ráadásul a „céljainkért”, a jól felfogott érdekünk által meghatározott elvárásokra fűzzük fel tetteinket s döntésinket  s ugye minél jobban fókuszálunk ezekre, annál nagyobb a siker valószínűsége. A klasszikus „edzés” célja is az, hogy a kitűzött célt a jól választott eszközökkel és a befektetett edzésmunkával elérjük. S ha ez így van és működik -márpedig működik-, akkor még inkább érthetetlen mi közünk e fogalomhoz.
Ha csupán egy dologra fókuszálunk, akkor egy csomó másik -talán lényeges-  dolgot sokszor nem veszünk észre -ez a fókusz lényege- , azt várjuk amit látni szeretnénk, s ha nem pont azt kapjuk amit vártunk (célként tűzünk ki), akkor sokszor pont emiatt nem veszzük észre mennyi mindent elértünk s kapunk ezalatt, így azt sem vesszük észre hogy ezeket később előnyökre fordíthatjuk.
Hasonló ez, ha például egy nyaralást képzelünk el előre és támasztunk elvárásokat és aztán a helyszínre érve nem azzal találkozunk amit elképzeltünk. Ilyenkor ott a csalódás, pedig ha engednénk, lehet, hogy ott is ugyanolyan remek élmények várnának ránk, csak épp máshogy s mi épp pont erre a máshogyra nem vagyunk nyitottak rosszkedvünk miatt.
Az érdek másik sajátossága, hogy megváltoztatja a tetteket és a kapcsolatokat is. Például nyilvánvaló, hogy egészen más tartalmú és minőségű edzést tart egy oktató abban az esetben, ha a technikai mélység megismertetése és mélyítése vezérli, mint ha teszem azt a bevétel növelésének érdekében szeretne minél piacképesebb edzéseket tartani, ráadásul olyat, ami a szomszédos karate klubban oktatottaknál érdekesebb a gyakorlóknak.
A gyakorlás célja a gyakorlás maga kell legyen és az, hogy az adott pillanatban tegyünk is meg mindent ezért, a többi „jönni fog”!
Osu

©️2026 – Herczeg Balázs 

Melyik a legjobb a legjobb karate stílus, melyik a legjobb harcművészet, melyik a legjobb…?
Miért kellene nekünk a legjobb, miért nem érjük be az elég jóval, merül fel a kérdés, avagy miért nem tanuljuk meg inkább mindenben megtalálni és kimazsolázni a „jó” morzsáit  ahelyett, hogy a nemlétező tökéletest várjuk, sok esetben tétlenül?
A harc szempontjából az a jó rendszer, amivel túl tudunk élni. Élet-halál kérdésekben  mindig az élet a „jobb”, tehát az rendszer jobb, ami erre tanít. Az, hogy ezt karaténak, kung-fu nak vagy viadalnak hívjuk az leginkább nyelvjárás kérdése. A „karate” stílusok igazából oktatási módszerek, rendszerek, egyszerűen máshogy közelítik meg ugyanazt a célt. Vannak akik a kis távolsággal kezdenek, vannak akik nagyobb távolsággal, vannak akik fognak s vannak akik pont nem akarnak fogni…s így tovább.
A lényeg ugyanaz kell legyen, az emberi testből, annak adottságaiból, az adott ember lelki és szellemi állapotából kell kihozni -minden nap- a maximumot. Ha elfogadjuk, hogy a lényeg ugyanaz, akkor nem a különbségekre kell figyelni, hanem az azonosságokra és az eltérések/különbségek okaira, azok mélyebb megértésére. Érdemes ezt a szemléletet az „életben” is használni s az emberekben is a közös vágyakat, célokat, akaratot keresni, s csak ezután, ezeket megértve keresni a különbségeket és azok mélyebb okait. Marketing szempontból az érdekes ami megkülönböztet, ami egyedivé tesz, az ember szempontjából  az értékes ami közös, vagy közös lehet.
A lényeg úgyis a gyakorlás útján csapódik majd le bennünk és működik majd úgy, ahogy működtetjük. Nem az tehát az elsődleges  kérdés, hogy ki milyen iskolában tanult, hanem az, hogy ki mivé vált ezáltal, s ki mire lesz képes.
Ez Az.

©️2026 – Herczeg Balázs 

Ahhoz, hogy valaki valóban karatét gyakoroljon három feltétel mindenképp szükséges:

1.  Folytonos gyakorlás
A karate valódi értékeinek feltárásának a gyakorlás a kulcsa, a rendszeresség a kitartás, és az állandóság. Ez a folytonosság biztosít teret a hallottak megértésének -értelemmel/tudattal-, a megértettek gyakorlati megértésének -testtel- és a megértettek valódi készség szintű beépítésének, elsajátításának. E mellett a legfontosabb, és egyben a legérdekesebb, hogy a gyakorlás során merülnek fel „a kérdések”, amikre ugyanígy, a gyakorláson keresztül kaphatjuk meg  „a válaszokat”. Ezek lesznek majd a saját utunk építőkövei.

Ahogy a Niju kun állítja : A karate olyan, mint a forrásban lévő víz, ha nem melegítjük folyamatosan, kihűl…
一、空手は湯の如し絶えず熱度を与えざれば元の水に還る
Hitotsu, karate wa yu no gotoshi, taezu netsu o ataezareba moto no mizu ni kaeru

2. Kezdő szellem
A folytonos gyakorlás nem elegendő feltétel, mindenképp szükséges, hogy nyitottak legyünk. Olyan hozzáállással kell figyelni és elfogadni, mint kezdőként, amikor minden szó, minden igazítás és minden élmény új volt.  Ha biztosak vagyunk abban, hogy ahogy és amit gyakorlás közben csinálunk „jó”, akkor sajnos nem lesz tér az elménkben ahova a kérdések és ezáltal a válaszok felbukkanhatnak, előfordulhat, hogy megrekedünk, mert így a gyakorlásunk nem előre visz, amolyan helyben futás lesz. Ez is edzés persze, s jó a testnek, kondicionál, de sosem jutunk el vele új, ismeretlen helyekre.

3. Törekedni a „jó”-ra
„A karate a személyiséget fejleszti, a karate által jó emberek leszünk, a karate segít az ego leküzdésében, a karate bölcsességhez vezet”. Sajnos szerintem ebben a formában egyik állítás sem igaz, viszont jó hír, hogy igaz lehet. A karate gyakorlása során lehetőség van a fenti célok elérésére, de sajnos nem elegendő pusztán gyakorolni és várni. Tudatosan kell e célokat kitűzni, ezekért tenni és észrevenni, illetve élvezni, hogy a gyakorlás során sok olyan hatás ér ami ezek elérésében segít nekünk, ami visszajelzi, ha esetleg nem jó irányban haladunk céljaink elérésében. Ez is egy folyamat, s talán a végére…ha lesz olyan, hogy „vége”….

©️2026 – Herczeg Balázs